Jól bevált mosószerem nem terem minden bokorban, sőt, igazából a városomban sem, de ragaszkodom hozzá, mert számtalan szempontból tartom a legjobbnak, legpraktikusabbnak, így hamarosan a Spájz polcaira is felkerül.
Nagy volt a kísértés, hogy elmenjek érte, hogy ne kelljen számolgatni, ám azt mondtam magamnak, Veronika, akkor inkább nem mosunk.
De engem nem Veronikának hívnak, és nem lehet ilyen könnyen leállítani, ha a tisztaságról van szó. Eszembe jutottak a régebbi idők tiszteletreméltó asszonyai, így elővettem az általam évekkel ezelőtt készített szappant, lereszeltem, géllé „főztem”, megöntöztem fertőtlenítő hatású teafa- és rozmaring olajjal, így egy nagyon kellemes illatú mosógélt kaptam.
A világos ruhákhoz a háztartásunkban szintén nélkülözhetetlen szódabikarbónát is szórtam a mosógépbe. Megjegyzem, ha szódabikarbónát és mosószódát is teszel a reszelt mosószappanhoz, és úgy melegíted össze az elegyet, megkapod a tökéletes mosógél receptjét, amit nem csak olykor-olykor, de folyamatosan és kizárólagosan is használhatsz.
A jövő évben is (sőt, még inkább!) tartani szeretném a ’Ne pazarolj’! - elvét: nem indítani be a kocsit, ha nem muszáj, nem venni fölösleges dolgokat, amik később szemétté válnak, és így tovább. Magánemberként és a Spájz feltöltőjeként is erre törekszem.
